38.Rész ~Meglepő dolgok

Sziasztok. :)

Bár megint nem lett meg a 2 komi, de meghoztam az új részt, mivel hétvége van, esik a hó, bent ülök a szobámba egy jó meleg teával stb... :) ♥

Ezért itt van. :) Remélem tetszeni fog. :) 

2 komi, és 2 pipa után jön csak a következő, és most betartom a szavam!! ♥ 

Köszönöm a 3 feliratkozót! ♥♥

*Gitta.

-Kérlek, ne kínozz. Mond már Kincsem!-nevettem.

-Na szóval.. Azt álmodtam, hogy....

.......................

-...hogy született egy kisfiúnk.-mondta Em mosolyogva, mire én is elmosolyodtam.

-Na tovább.. Ez eddig nagyon jó álom.-bíztattam, mert abbahagyta a mesélést.

-Szóval ugyanúgy nézett ki, mint te. Olyan szép szeme volt.-mosolygott álmélkodva.

-Ooo..-mosolyogtam én is, mikor elképzeltem.

-Mi van?-kérdezte Em.

-Ez egy nagyon szép álom, Emma.-mondtam nagyokat pislogva.

-Örülnél, ha igaz lenne?-nézett rám kiskutya szemekkel, majd adott egy puszit a homlokomra.

-Igen.-mosolyogtam az arcát a tenyerembe véve, mire Em furán nézett rám. -Mi van?

-Áhh... Semmi.-nevetett Emma.

-Naa.. -kérleltem.

-Ma nem megyünk sehová!-jelentette ki elterelve az álmáról a szót.

-Oké!-mosolyogtam huncutan.

-Mindjárt jövök. Csinálok valami kaját. Kettőnknek!-kacsintott Em.

-Rendben, de finom legyen!-kacsintottam rá vissza.

Emma pár perc múlva már jött is egy tálcával a kezében. A tálcán pirítós volt meg egy tábla csoki.

-Ez aztán az igazi királyi reggeli!-dicsértem meg.

-A csoki az enyém!-monta ki, majd el is kapta előlem a csokit.

-Nem is kapok belőle?-néztem rá kiskutya szemekkel.

-NEM!-nevetett fel és eldugta a háta mögött.

-Hát oké, akkor jó étvágyat.-mosolyogtam, és beleharaptam a reggelimbe.

Megettem a piritósom, és közben néztünk valami adást a tv-ben. Viszont semmi érdekes nem ment, ezt Emma felé fordultam, és őt néztem. Emma csak ennyit mondott.

-Tessék. Hagytam neked!-nyújtotta át a csokija felét, mire rámosolyogtam.

-Köszönöm Kicsim.-köszöntem meg, majd jött a 'szeretlek-én is' rész. 

-Észrevettél valamit?-kérdezte Emma kis idő után.

-Mire gondolsz?-gondolkodtam.

-Hát arra, hogy már régen nem veszekedtünk.-mosolygott büszkén.

-És én ennek nagyon örülök!-csókoltam meg.

Folytattuk a TV nézést, amikor hirtelen nagyon megijedtünk, mert elment az áram.

-Oh.. Pont most?-csapott az ölébe Emma.

-Hát látod.-nevettem.

-Még jó, hogy nincs sötét.-sóhajtott nagyot.

-Igen.. Mert mind a ketten félünk.-egészítettem ki mosolyogva.

-Csináljunk valamit!-ötletezett Em.

-Mit?-nevettem, mert elkezdett törökülésben ugrálni.

-Nem tudom, unatkozok.. Mondjuk.. Kimehetnénk az udvarra.-nevetett.

-Menjünk, ha szeretnél.-indultunk az ajtó felé.

Mikor kimentünk még jobban meglepődtünk, mint mikor csak az áram ment el. Ugyanis valaki ott állt a kapuban. És az a valaki nem más volt, ,mint az Emma anyukája. Már nagyon régen beszélgettem vele, ahogy Emma is, ezért kicsit furcsálltuk, hogy csak így beállított.

-Hello. Mi újság? Mi szél hozott erre?-próbáltam kedvesen megszólítani.

-Csak kíváncsi vagyok, hogy hogy vagytok.-mosolygott kedvesen ránk.

-Mi megvagyunk.-szólt hozzá Emma.-Csak épp elment az áram, aztán kijöttünk kicsit. Veled mi újság? Hogy vagy?-kérdezősködött Em is.

Kint beszélgettünk még Emma anyukájával, de nem túl sokáig, mert elment a hotelba, ahol megszállt erre a pár napra. Nem sokkal később be is mentünk, amikor visszajött az áram.

-Most már szerintem csinálhatnánk valamit, amihez áram is kell.-mosolyogtam rájuk.

-Micsodát?-mosolygott.

-Hááát.-mosolyogtam huncutan.

-Szóóóval?-húzta fel a szemöldökét.

-Mit szeretnél?-kérdeztem, választási lehetőséget megadva neki.

-Mindig azt kell csinálni, amit én akarok.. Ez így nem ér!-hisztizett egy sort tettetve.

-Akkor csináljuk azt, amit én akarok.-mosolyogtam rá huncutabban, mint szoktam.

-És mit?-nézett rám Em nagy szemekkel.

-Szerinted?-közeledtem felé, de ő még mindig kérdőn nézett rám. -Na jó, csak viccelni próbáltam. -nevettem fel.

-Nem vagy vicces.-mondta, majd kinyújtotta a nyelvét.

-Megharapjam?-hajoltam felé.

-Mindig ezt mondod.-nevetett.

-Van ilyen.-mosolyogtam, majd gyengéden megcsókoltam.

Emma elkezdett játszani a hajammal. Nagyon sokszor teszi ezt, ezért megkérdeztem tőle, szereti-e csinálni.

-Öhm.. igen.-mosolyog.

-Oké.-mosolyogtam rá vissza.

-Téged zavar?-nézett kérdően.

-Dehogyis, szeretem, ha ezt csinálod. -puszilt meg.

-Ölelj meg!-kérte,mire ezt válaszoltam.

-Számodra parancs!-majd magamhoz húztam.

-Énekelj nekem!-jutott hirtelen Emma eszébe, hogy énekes vagyok.

-Mit énekeljek?-nem akaratoskodtam.

-Bármit!-mosolygott, majd ráhajtotta a fejét a vállamra, majd várta, hogy kezdjem el.

Kicsit pörgősebb dalt választottam, Taylor Swift-től a You belong with me-t. Szerintem tetszett neki. (http://www.youtube.com/watch?v=GX9EMAqMPbI)

...................

37. Rész. ~Adam

Siasztok! :)
Tudom, hogy nem jöttek komik, de azért meghoztam a friss részt. :) Remélem tetszeni fog nektek. :)
 következő részt csak 2 komi után hozom, a pipák nem lényegesek, de várom őket. ;)
Iratokozzatok fel. ♥
Jó olvasgatást. :)
*Gitta.



-Nem tudom mit tegyek..-vonta meg Em a vállát.
-Akkor mond..-egyezett bele Harry is, majd Em majdnem elkezdte, de valami közbeszólt a fejében.
...............
Láttam Emmán, hogy nagyon meg van zavarodva, bár Harry sem volt kutya. Hazza nem akarta volna felhozni ezt a 'titkot', de megtörtént.
-NEM!-húzódott Emma hátrébb. -Nem tudom megtenni...-nézett felváltva kettőnkre.
- Kérlek! Emma, muszáj!-mondta Hazza, belátta, tényleg van hozzá közöm.
-Hát jó..-adta be nagy nehezen Emma a derekát, majd elkezdte a történetet.-Amikor reggel bementem Harryt felébreszteni megcsikiztem, és véletlenül ráestem.. Aztán Harry megcsókolt. Ismétlem Harry csókolt meg.-mondta végig, majd lehajtotta fejét, majd reakciót várt.

Igaz barátság. ♥

-Köszönöm srácok, hogy elmondtátok, és ne aggódjatok, senkire nem haragszom.-mondtam, mire megkönnyebbülést láttam rajtuk.
-Zayn, olyan elnéző vagy velem, nem érdemlem ezt meg!-mondta szipogva a Kedvesem.
-De igen, mert szeretlek!-fogtam a kezembe a puha arcát.
-Nem! Neked olyan lány való, aki nem csinálja azt, mint én..-folytatta.
-Szakítani szeretnél?-néztem rá meglepetten, tágra nyílt szemekkel.
-NEM!-mosolyodott el Em.
-Akkor miért nem hisztek nekem?-kérdéztem, mert már nem tudtam ezt az egészet követni.
-Hiszek neked, csak olyan fura, hogy olyan elnéző vagy velünk...-mondta Emma.
-Ez nem fura! Ez igaz szerelem, és igaz barátság!-mondtam, majd magamhoz húztam a két jómadarat.
-Szeretlek!-suttogta Emma.
-Én is szeretlek Kicsim, és téged is  haver! -mosolyogtam rájuk.
Megbeszéltük ezt az egész dolgot, mire arra lettünk figyelmesek, hogy kopogtatnak.
-Kinyitom!-vállalkozott Emma, majd már az ajtónál is volt. Az ajtóban Emma ex barátja állt. Emma elkerekedett szemmel nézte az embert, mire meg tudott szólalni.
-Mi-mit keresel itt?-dadogott.
-Téged.-válaszolta az ex barátja, Adam.
-Minek?-nézett rá bosszúsan.

Adam :)

-Beszélni szeretnék veled..-mondta, majd meglátott minket.-Ők kik?-nézett át Emma válla felett.
-Ő itt a barátom.-mutatott be neki Emma.-Ők pedig a legjobb haverjaim.-mosolyodott el Em büszkén.
-Nahát! Van pasid..-akadt el itt Adam.
-Persze.-mosolygott Em. -Miért jöttél?
-Kettesben beszélhetnénk?-fordult Emma felé.
Emma és Adam felmentek a szobába, hogy beszélhessenek, de nem csukták be rendesen az ajtót, szóval szinte mindent lehetett hallani a mondandójukból.
-Miért jöttél ide?-tette fel Emma még egyszer a kérdést.
-Látni akartalak.-mondta Adam, majd közeledni próbált Emma felé.
-És?- értetlenkedett Em.- Mondjad már!
-Tudod.. Nagyon hiányzol!-próbált ismét felé menni.
-Zayn! Harry!-kiabált Emma a szobából, mire kilöktem az ajtót.
-Adam! Kérlek menj haza!-bújt oda hozzám Em.
-Haver, légyszíves.. Emma sem szeretné.-próbáltam higgadt maradni.
-Jó, oké, elmegyek..-ezt egyből megértette, így már indult is.
-Köszönöm!-csukta be Adam mögött Emma az ajtót.
-Nekem nincs mondani valóm.-mosolyogtam rá.
-Nem tudtam, hogy idejön.-mentegetőzött Emma aranyosan.
-Semmi baj, nem te tehetsz róla.-nevettem.
-Hát nem.-mosolygott ő is, majd megölelt.
-Szeretlek.-suttogtam egy puszi keretében.
-Én is.. De ezt szerintem még mindig tudod.-kacsintott Em, majd bement a szobába, hogy végre elkezdjen összepakolni. Mire mindenki készen lett, összeszedte a sarkokból a cuccát, addigra már indulni is kellett. Felszálltunk a repülőre, majd mindenki pár perc alatt bealudt, ezért nem emlékszünk túl sok dologra, amíg a levegőben voltunk. Leszálltunk, majd leköszöntünk a srácoktól és mentünk is haza.
-Fáradt vagyok..-ásította Emma.
-Én nem.-nevettem.
-Ha nem baj, én most alszok egy picit.-mondta Em.
-Nem csinálunk inkább valamit ketten az ágyban?-huncutkodtam egy pindurkát, mire Emma furán nézett, és kitört belőle a fáradt nevetés.
-Na?-kérdeztem.
-Aludni szeretnék.-kacsintott Emma, majd felment a lépcsőn.
Nem sokkal később én is befeküdtem mellé. Reggel elég későn keltem fel én is, körülbelül 11 óra lehetett. Emmát nem akartam felkelteni, ezért nem is keltem ki az ágyból. Mikor elkezdett forgolódni, megnéztem az időd, és már fél 12 volt. Emma hirtelen kelt fel.
-Zayn.. Miért nem keltettél fel?-pattant ki az ágyból, mire elkapott a nevetés. -Zayn!-nevetett most már ő is.
-Mondjad!-mosolyogtam rá.
-Semmi.-mosolygott ő is, majd megöleltem.
-Kialudtál?-kérdeztem elrejtve a mosolyom, mert gyengén 13 órát aludt. Van alvókája, az tuti.
-Igen!-mondta, majd lehunyta a szemét.
-Na mi van?-kerestem a tekintetét.
-Semmi. Mit álmodtál?-kérdezte kedvesen.
-Nem szoktam álmodni.-mosolyogtam.
-Én mindig álmodok valamit..-gondolkodott, és közben a hajamat birizgálta.
-És mi jót álmodtál most este?-kíváncsiskodtam.
-Hát.. Öhm.. Izé..-kerülte volna a témát, láttam rajta.
-Hallgatlak.-nevettem, mert viccesen dadogott.
-Ááá.. inkább nem mondom el. -nevetett.
-Na, most már kíváncsi vagyok. -pusziltam meg a homlokát.
-Akkor lemondjam?-nézett rém a nagy kék szemeivel.
-Kérlek, ne kínozz. Mond már Kincsem!-nevettem.
-Na szóval.. Azt álmodtam, hogy....
.......................

36.Rész ~Kissebb felháborodás

Sziasztok! :)
Bár nem lett meg a 3 pipa, de azért hoztam nektek a friss részt. :) A 2 kommentelőnek köszönöm, hogy ilyen kitartóak! ♥
A következő részt 2 pipa, és 2 komi után hozom! :) Remélem minnél hamarabb meg lesz. :)
Jó olvasgatást! :) Puszi. :):*
*Gitta.



-Milyen szép zöld szemed van.-mosolygott Emma.
-Köszönöm. Te pedig csodás vagy, mint mindig.-mondta Harry, majd megpróbálta megcsókolni Emmát. Sikerült is neki, de Emma észbe kapott, és leszállt róla.
-Miért jó ez neked? Bejöttem, hogy felkeltselek, te meg egyből letámadsz...
.............
Harry egyből bocsánatot kért, én viszont csak mérgesen löktem felé a pillantásaimat.
-Bocsánat, de te is tudod jól, hogy nem bírok a csábítástól.-nézett kiskutya szemekkel.
-Nyugi..-néztem rá.-Nem mondom el Zaynnek, mert lehet, hogy kapcsolatunknak végleg!
-Tényleg bocsánat!-kért újból, és újból bocsánatot.
-Jó, oké, megbocsájtok, de még egy ilyen és a barátságunknak vége!!-keményítettem be, majd megfordultam és kimentem.
Mivel Emma még álmos volt, visszafeküdt Harry mellé, és tovább aludt. Mikor beléptem az ajtón és nagyon ledöbbentem. Lehet, hogy az én hibám volt, mert nem kopogtam, de mégis csak MI jöttünk kikapcsolódni. barátnőm ismét egymás közelében vannak. Szó szerint!
Mi jöttünk Párizsba, azért, hogy kettesben lehessünk. Erre mit látok? A legjobb haverom, és a
-Ez megint mi?-néztem rájuk tágra nyílt szemekkel.
Emma nem ébredt fel a bejövetelemre, de Harry felnézett rám.
-Hazza, beszélhetnénk?-mutattam az ajtóra.
-Persze.-mondta, és már követett is. Egyből a nappaliba mentem.
-Miért csinálod ezt?-vontam kérdőre, mikor már halló távolságon kívül volt a szoba, ahol Emma volt.
-Mit?-értetlenkedett Harry.
-Akárhányszor Emmát keresem, mindig a te közeledben van. Tudod, rosszul esik...-vallottam be neki őszintén.
-Ő jött be felkelteni... Én kijöttem reggelit csinálni, majd mire visszaértem addigra már elaludt..-mondta Hazza.
-Oké, értelek... De akkor is!-néztem rá.
-Most mit csináljak?? Nem tilthatod el tőlem, Zayn!-kiabálta le a fejem.
-Nem is az a szándékom!-emeltem fel én is a hangom, mikor lett egy nézőnk. Aki nem más volt, mint Emma, akin veszekedtünk. Ismét.
-Jó reggelt!-köszöntött kedvesen, ezért gondolom nem hallotta az iménti kis vitánkat.
-Neked is kicsim.-bújt oda hozzám, én pedig nyomtam egy puszit a fejére.
Láttam Emmán, hogy furán nézett Harryre, majd a következő pillanatban még szorosabban ölelt, húzott magához.
-Most mi van?-kérdezte mindkettőnket Harry.
-Miről beszélgettetek?-nézett bele a barna szemeimbe. 
-Semmiről, amiről tudnod kellene!-mosolyogtam rá.
-Hát jó.. -mondta, majd megcsókolt.
Láttam a szemem csücskéből, hogy a csókunk alatt Harold elfordult tőlünk. Ezt Emma is észrevette, ezért oda ment hozzá, és megölelte, mire Harry jó szorosan magához húzta.
-Nyugi!-súgta volna halkan Emma a srác fülébe, de én meghallottam.

-Oké!-súgta vissza Harry Emnek, aztán elhúzódott tőle.
-Mit csinálunk ma?-váltottam gyorsan témát, nehogy látszódjon rajtam, hogy kezdek ismét féltékeny lenni.
-Harry azt mondta nekem, hogy elvisz ma moziba..-ismertette Em a kettőjük tervét, mire kicsit mérges pillantást lőttem Hazzára.
-És mész?-néztem vissza Emre.
-Nem..-mondta, mire felcsillant a szemem.
-Biztos? Mehetsz rám!-mondtam, hogy ne érezze azt, hogy azt kell csinálni, amit én mondok neki.
-Akkor megyeeek!-mondta, és megint Harold nyakában láttam.
-Jó szórakozást!-kívántam nekik, majd Hazza fülébe súgtam valamit.
-Vigyázz rá!-kacsintottam Emra, majd lepacsiztam Harryvel és már  indultak is.
A moziban Emma és Harry horrort néztek. Tudom jól, hogy Emma fél a horror filmtől.. Ezt Harry is nagyon jól tudja, mégis olyan filmre vitte. Remélem ebből nem lesz semmi!
-Félek!-mondta Em a film közben.
Harry nem is gondolkodott, csak megfogta Emma kezét, hogy éreztesse vele, ő ott van, nem kell semmitől sem félni, ez csak egy film. Emmának egy kis idő után, hogy ezt nem csinálhatják.
-Ezt nem kellene..-mondta, majd elhúzta a kezét.
Nem sokkal később vége is lett a mozinak,majd egyből hazajöttek. Örülök neki, hogy jól érezték magukat.
-Mit néztetek?-kíváncsiskodtam.
-Horrort.-ezt Emma mondta.
-Féltél?-néztem rá összehúzott szemmel, mint aki sejt valamit.
-Egy picit. -nevetett. Jó, hogy nem pirult el.
-És Hazza mit csinált?-folytattam a kérdezősködést.
-Mondta, hogy ne féljek.-most ő nézett rám furán.
-És még valami?--néztem rá olyan 'tudom mi történt' fejjel.
-Megfogta a kezem...-hajtotta le a fejét.
-Oké. Köszi, hogy bevallottad.-mosolyogtam rá aranyosan, és összekulcsoltam a kezünket.
-Még valamit el kell moHarryre nézett.-Bocsi Harry, de nem tudom magamban tartani!
ndanom.. -kezdte Emma, majd
-Biztos vagy benne?-kérdezte Harry Emmától.
-Nem tudom mit tegyek..-vonta meg Em a vállát.
-Akkor mond..-egyezett bele Harry is, majd Em majdnem elkezdte, de valami közbeszólt a fejében.
...............

35. Rész ~Őrültek háza

Sziasztok! :)
Először is Nagyon Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak. :))
Bár nem lettek meg sem a pipák, sem a komik, de 2014 alkalmából hoztam nektek egy új részt. :)
A következő részt 2 komi, és 3 pipa után hozom! :) KOMOLYAN! ;) ♥
Kérlek titeket, iratkozzatok fel jó sokat. :)
Jó olvasgatást. :*
*Gitta.




-Zayn hol van? Miért fekszel mellettem? És egyáltalán hogy kerülsz ide?-tett fel ezer egy kérdést Harrynek korán reggel.
-Hát az úgy volt..-kezdte Harry, de ásítása miatt abba kellett hagynia.
................
-Harry! Mondjad már!-türelmetlenkedett Emma.
-Idejöttünk mindannyian, mert féltettünk titeket és csak itt volt hely melletted, hogy aludhassak.-ismertette a helyzetet Harry.
-És Zaynt kitúrtad mellőlem?-kerekedett el Emma szeme.
-Nem, ő már lent volt a konyhában, mikor megkérdeztünk.-mondta álmosan.
-ÉsZayn tud róla, hogy itt vagy? Mellettem???-nézett rá kérdően.
-Nem hiszem.-mosolygott tipikus Hazzás mosollyal.
-Z...-kiabált volna Em, de Harry befogta a száját.-Most miért fogtad be a szám?-nézett Em rá felháborodva.

-Csókolj meg!-kérte Harry könyörögve.
-Mi van?-nézett Em rá a pofozás szélén állva.-Harold, ezt nem hiszem el! Ezt már megbeszéltük! A következő pillanatban benyitottam a szobába. Emma pont keelt ki az ágyból Harry pedig csillogó szemekkel nézte gyönyörű testét.
-Itt meg mi folyik?-néztem Emmára, majd Harryre.-Harry! Te meg mit keresel az ágyban?-szaladt fel a szemöldököm.
-Semmi sincs itt!-erősködött Em.
-Tényleg semmi, csal feljöttem aludni.. Ő meg felkeltett.-nézett szúrós szemekkel Emmára Hazza.
-Te küldted fel Harryt?-nézett rám Emma kérdőan.
-Igen, de nem gondoltam, hogy alszik.-nevettem és megütöttem Harry vállát.
-Nagyon megijedtem, mikor megláttam.-nevetett fel Emma is.
-Bocsi kisbaba.-mondta kacagva Harry.
-Azt hittem, hogy Zayn vagy.-mondta félénken Em.
-És mit csináltál vele?-kerekedett el a szemem.
-Hála' Istennek semmit.-mosolygott.
-Akkor jó.-mosolyogtam, majd átöleltem. Úgy döntöttem, inkább befekszem mellé az ágyba, így odabújtam mellé. - Na?
-Ez az ágy két személyes.-célzott Harrynek Emma kijelentése, de ő nem értette. -Harold! Ez neked szólt! -nevetett Em.
-Bocsánat. Azt hittem hirtelen, hogy mozi.-nevetett huncutan.
A következő pillanatban a srácok nyitottak be az ajtón és ők is odajöttek ágyhoz hozzánk.
-Na mi van itt?-kérdezte kíváncsian Niall.
-Nem hagynak minket békén.-nézett rám Emma mosolyogva.
-Akkor én is jövök!-mondta Niall, és beugrott az ágyba mellénk ő is.
-Zaaayn!-kiáltott Emma visítva.-Csinálj valamit! -nevetett.
-Mit?-nevettem fel értetlenül.
-Anyuuuu!-kiabálta Emma fülébe ezt a szót, miközben a nyakát ölelgette.
-Mi van már?-nevetett. -Megőrültetek?-kacagott tovább. -Rosszabbak vagytok, mint a gyerekek.
-Na, most miért?-néztem rá, megöleltem, majd jó alaposan megcsikiztem, amitől felsikított.
-Kettesben akartam lenni veled.-mondta Em, miután abba hagytam a csikizést.
-Igen?-mosolyogtam rá huncutan.
-Igen..-mosolygott Em is.
-Miért?-kérdeztem, majd láttam, hogy belepirul a beszélgetésbe.
-Naaa, miről beszélgettek?-jött oda hozzánk Harry.
-Semmiről. -köhintett egyet Emma. -Miért?
-Semmi, csak kérdeztem. Aludhatunk itt mindannyian veletek?-kérdezte meg Harry a többiek nevében is.
-Komolyan?-nézett rá Em nagy szemekkel.
-Miért? Zavarnánk?-nézett ránk Hazza felváltva, huncutan és kérdőn.
-Talán. -válaszoltam neki, majd rákacsintottam Emmára és vállba vertem Harryt.
-Szeretlek Zayn.-mondta halkan Em.
-Én is szeretlek, Emma!-én viszont kiabáltam, hogy mindenki jól hallja.
-Idióta.-puszilt nyakon Em.
Elhülyültünk egész nap a srácokkal, megnéztünk pár filmet, ettünk, ittunk majd lefeküdtünk aludni. Reggel előbb keltem fel mindenkinél, de nem mentem ki a szobából, csak felültem az ágyban. Emma nem sokkal később felébredt, majd így köszöntöttem.
-Jó reggelt álom manó!
-Harry..-mondta Em, mire én furcsán néztem.
-Mit szeretnél?-kérdeztem meg.
-Aludniii.-nyöszörgött egy sort a ágyban.
-Okééé.-nevetttem fel.
-Azt hittem, hogy Harry vagy.. -mondta Em, miután kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Naaa. -nevettem.
-De tényleg!-mentegetőzött álmosan.
-Oké.-mosolyogtam még mindig.
-Zayn, haragszol?-nézett rám megbántan.
-Dehogyis, miért?-mosolyogtam rá kedvesen.
-Azt hittem..-hagyta ennyiben.
-Nem.-mosolyogtam.
-Szeretlek, kis majom!-mondta, majd dobott egy csókot.
-Én is.-mosolyogtam.
-Niall-ék még alszanak?-kérdezte felém fordulva.
-Igen.-válaszoltam.
-Este mikor mentek át a fiúk a helyükre?-nézett rám Em.
-Ez nagyon jó kérdés.-mosolyogtam rá, és az ajtót néztem.
Nagy nehezen kikászálódott Emma az ágyból, majd mikor már kint is volt, úgy döntöttünk, hogy felkeltjük a srácokat. Bementünk a szobájukba, majd elkezdtünk ugrálni az ágyukon, hogy biztos felkeljenek.
-Na mi a szar van?-kérdezte Niall elsőként.
-Keljetek fel! Hasatokra süt a nap!-mondta Emma, majd oda feküdt Niall mellé, aki rögtön átkarolta, mint egy védelmező kis mackó.
-Süüt? Mégis hol süt? Le van húzva a redőny EmiBaba!-nevetett Nialler.
Emma átment Harry szobájába, hogy őt is felkeltse. Mikor beért megcsikizte, majd véletlenül ráesett. Csodálatos szerencse Hazza számára.
-Máskor is kelthetnél így.-mosolygott Harry huncutan.
-Milyen szép zöld szemed van.-mosolygott Emma.
-Köszönöm. Te pedig csodás vagy, mint mindig.-mondta Harry, majd megpróbálta megcsókolni Emmát. Sikerült is neki, de Emma észbe kapott, és leszállt róla.
-Miért jó ez neked? Bejöttem, hogy felkeltselek, te meg egyből letámadsz...

34. Rész. ~Megdöbbentő nap

Sziasztok. :)
Majdnem meglett a 3 pipa, a komikat viszont köszönöm.. ;) ♥
Meghoztam az új részt, mert már nem bírom tovább. :) ♥
Nem is húzom az időt, olvassátok csak. .) ♥
Jó olvasgatást,pusziii. :)
*Gitta.



-Csak.-nevettem.-Benne vagy?
-Okés.-egyezett bele, majd segítettem neki bekötni a szemét és elindultunk.
..................
Mentünk,mentünk, mikor Emma már nagyon kíváncsi lett.
-Zayn ott vagyunk már??-kérdezte meg körülbelül ezredszerre.
-Még nem, még mindig nem.-mondtam neki nyugodtan kuncogva.
Még egy kicsit sétáltunk, majd meg is érkeztünk a tetőre, ahová perceken keresztül sétáltunk. Levettem Em szeméről a kendőt, mire ő megdörzsölte a szemét és tátott szájjal nézett le az épület tetejéről.
-Zayn, ez-ez mesés!-dadogott a látvány miatt.
-Örülök, hogy tetszik.-szorítottam meg gyengéden a derekát.
-Ezt te főzted?-mutatott a pokrócon lévő ételre.
-Igen, kíváncsi leszek, hogy milyen íze  van.-nevettem fel.
-Ez isteni!-mondta Em, miután leültünk, hogy megkóstoljuk.-Biztos te csináltad?-viccelődött.
-Igen, én voltam. Azt hiszem, tényleg gyakorlat teszi a mestert.-nevettem.
-Nagyon finom.-dicsérte meg újra, és újra.
-Köszönöm!-mosolyogtam, és bekaptam egy falatot.
Megettük a kaját, majd nézelődtünk még, beszélgettünk és lementünk a szállásunkra. Úgy döntöttünk nem fogunk egész nap bent kockulni, ezért kimentünk az utcára.
-Jól érzed magad?-kérdeztem Emtől.
-Persze.-mosolygott kedvesen.
-Akkor jó.-mondtam, majd megcsókoltam, mikor csörgött Emma telefonja.
-Nem veszed fel?-kérdeztem, miközben ő csak a kezében forgatta a mobilját.
-Halló?-vette fel Em. A telefon másik végén, ha jól hallottam, akkor Louis volt.
-Mi újság veletek?-kérdezte Lou a telefonon keresztül. Azért hallottam, mert Em kihangosította, miután biztos volt benne, hogy a srácok azok.
-Szia Louis!-köszönt Emma vidáman. -Még élünk.-nevetett.-Bocsi, elfelejtettünk felhívni titetek!
-Louis az?-kérdeztem, mert kicsit el volt csukódva a hangja, mintha baj lenne otthon, de később kiderült, hogy nem volt semmi.
-Üdv haza!-mondtam a telefonba, mire Louis így válaszolt.
-Átadom mindenkinek!
Hirtelen olyan dolog történt, ami számomra felfoghatatlan. Nem otthon történt baj, hanem itt, Párizsban, velünk. Egy szem pillantás alatt Emma eltűnt mellőlem. Elrángatták mellőlem. Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak káromkodni tudtam.
-Zaaayn!!-kiáltott Emma, miközben az ismeretlen személy még mindig a karját rángatta futás közben.
Ennyi idő alatt nem jutott semmi eszembe, hogy mit tehetnék, ezért utánuk futottam, és Emmát elkezdtem magam felé hurcibálni. Tudom, hogy fájhatott neki, de mégis mit tehettem volna mást?! Az ismeretlen ember még erősebben fogta Em kezét, amitől én még jobban dühbe jöttem. Hirtelen fellángolásból beboxoltam egyet az arcába. Megérdemelte. Emmát ebben a pillanatban el is engedte, de ő elfutott, ezért nem tudtam jól megnézni az arcát, tehát feljelentést sem tudok tenni zaklatásért. Emet szorosan magamhoz húztam, mire ő csak ott sírt a vállamon. Hogy történhetett ez? Nem értem.
-Ez meg ki volt?-néztem utána a távolba.
-Zayn.. Nem tudom.-sírt tovább.
-Jajj.. Jól vagy?-simítottam meg gyengéden a kezét, amelyet szorította a bűnöző.
-Megvagyok. -mondta, majd adott egy gyors csókot.
-Az a lényeg!-ölelt meg.
Körülbelül 2 óra lehetett, amikor visszamentünk a hotelba, addig bejártuk a környéket. Nagyon szép város ez a Párizs! Épp hogy becsuktuk magunk után a szoba ajtót, ismét csörgött a telefon. Most én vettem fel, mert Em ledőlt az ágyra.
-Louis! Bocsi, hogy csak így lecsaptuk a telefont, de nem tudom mi történt!-kértem bocsánatot egyből Louistól, mert el sem köszöntünk tőle, hiszen azt sem tudtam mi  volt. Emma már ott állt mellettem, és kivette a kezemből a mobilt, majd elkezdte elmesélni Louisnak az elmúlt óra eseményeit.
-Az nem semmi.-csak ennyit tudott Lou hozzá fűzni a dologhoz.- Jól vagytok?-kérdezte, a  hangjában aggódást hallottam.
-Igen.-nézett a karjára Em.
-Én is.-értettem egyet, majd végigsimítottam Emma kezét.
Elköszöntük Loutól, majd letettük a készüléket. Nagyon gyorsan eljött az este.
-Unatkozok.-mondta Emma. Kimenni már nem tudtunk, bent sem tudtunk már semmit sem csinálni.
-Aludjunk.-mondtam ásítva.
-Oké.-értett egyet mosolyogva a barátnőm.
-Jó éjt Kincsem!-köszöntem el tőle, majd egy jó éjszakát csókot adtam neki.
-Neked is, Zayn!-pislogott a nagy kék szemeivel.

Reggel Nagy meglepetés volt, mikor felkeltem. De ezt Emma jobban átélte, mint én. Mikor lementem felkelés után a konyhába ismét csörgött a telefon. A srácok egyszerre szóltak bele, hogy engedjem őket be az ajtón. Kicsit furán nézhettem magam elé, mikor ezt meghallottam, de végülis kinyitottam nekik. Bejöttek, majd Harry egyből letámadott, hogy had menjen még visszafeküdni, ezért felküldtem, hogy a földre feküdhet a szobába, de Emma mellé nehogy be merjen feküdni! Em mikor felkelt arra lett figyelmes, hogy Hazza fekszik mellette, és nem én. Nem értette, hiszen Párizsban voltunk. Egyből felrázta Em Harryt.
-Harry? Te mit csinálsz itt?-nézett Em bután, de ő nem kelt fel.-Harry!! Kelj már fel!-rugdosta meg Em harciasan.
-Mi a baj?-nézett fel Hazza kómás fejjel Emmára.
-Zayn hol van? Miért fekszel mellettem? És egyáltalán hogy kerülsz ide?-tett fel ezer egy kérdést Harrynek korán reggel.
-Hát az úgy volt..-kezdte Harry, de ásítása miatt abba kellett hagynia.